BALKÁNYI PÁL /1894-1977/

BALKÁNYI PÁL /1894-1977/
 
 
 
 
 
 
 
Balkányi Pál
Forrás: Országos Idegennyelvű Könyvtár, Fajszi Gyűjtemény
 
1984. március 11-én született Budapesten. Apja, dr. Balkányi Miksa közepes viszonyok között élő, élete végéig egész nap dolgozó szakorvos volt, kinek apja korcsmáros volt egy felvidéki faluban. Anyja Janovitz Izabella. Négy gimnázium után és a felsőkereskedelmi érettségi elvégzésével rövid ideig gyakornok volt budapesti cégeknél, majd, hogy hamarabb folytathassa külföldi tanulmányait, 1912-13-ban katonai szolgálatot teljesített. 1913-14 között gyakornok volt német cégnél, de ezt a háború megszakította és az 1918. évi leszerelés után nem mehetett vissza. Önkéntesi évek alatt nem került tiszti iskolába és mint tizedes vonult be 1914-ben a zombori kiegészítőhöz, onnan munkásszázaddal erődítmény ásásra Szerbiába. Ott lett fokozatosan hadnagy. Menetszázaddal került Galíciába, hol századparancsnok lett később 1917-ben, mint létszámfeletti és kimerült küldték vissza. Innen átkerült Tirolba, majd újból vissza.

 

 

 

 

Balkányi Pál az első világháborúban
Forrás: Országos Idegennyelvű Könyvtár, Fajszi Gyűjtemény

Zomborból, mikor az őszi forradalom alatt 1918-ban ott kiéleződött a helyzet a még működő osztrák helyi parancsnok, a tisztek és a legénység között, önkéntes telefonfelhívására kért a budapesti hadügyminisztériumtól parancsot a forradalmi átalakulás (nemzeti hadsereg, új eskü letétele) elvégzésére. Ezt átadva a parancsnoknak sikerült végrehajtani. Ezt követően leszerelt Budapesten, de elhelyezkedni nem tudott. Forradalmi és tanácsköztársasági hivataloknál igyekezett tevékenykedni, de kellő elméleti előképzettség nélkül. Már 1912-13-ban megtanulta az eszperantó nyelvet, csatlakozott az akkor Giesswein képviselő által vezetett Országos Eszperantó Egyesülethez és részt vett a Munkások Eszperantó Egyesületének megalakításában. A forradalom után megszervezett egy Nemzetközi Nyelv bizottságot, melynek nevében hivatalos támogatással, mint annak főtitkára, Hungara Revuo címen tájékoztató lapot adott ki a forradalom és később a Tanácsköztársaság főbb célkitűzései és eredményei ismertetésével. A lap júniusi számát, valamint egy általa fordított hivatalos füzetet „Mi a kommunizmus” címmel a Közoktatásügyi Népbiztosság adta ki. A közvetlen utána bekövetkezett ellenforradalom e füzetek külföldi terjesztését már nem tette lehetővé. Közben a Közoktatási Népbizottságnál és a Szociális Termelésügyi Népbizottságnál (posta, szb), mint eszperantó oktatói is tevékenykedett, ezen alapon a Vörös Hadseregnél megkezdett szolgálat alól is felmentést kapott. Hasonló beosztást adtak a Vörös Őrségnél (rendőrség) is. Egy ismeretlen feljelentésére a rendőrség elfogta, de végül egy rendőrtiszt, aki a Vörös Őrségnél dolgozott vele együtt kihozta. Ezután nem vett részt politikai mozgalomban. Az eszperantó munkát folytatta, főként oktatást, idegenforgalmi tájékoztató munkát és ezzel kapcsolatos külföldi cikkek írását és közlését a külföldi kongresszusokon, konferenciákon való részvétel során. 1930 után elsősorban iparos, tanonc és szegényebb cserkészfiúkat tanított eszperantó nyelvre. Az Eszperantó Világszövetség magyarországi képviseletét is elvállalta és az akkori eszperantó egyesületekben tevékenykedett. Egy lengyelországi kongresszus alkalmával komoly érdeklődéssel beszélgetett az akkor virágzó szovjet eszperantó mozgalom egyik vetető elvtársával, de az otthoni politikai helyzetbe nem folyt bele, bár tudta, hogy a munkások eszperantó egyesületének több csoportjában ilyen irányú szervezkedés folyik. 1920-ban, mikor nagyobb felvételek voltak a Magyar Általános Hitelbanknál, jelentkezett, ahová tisztviselőnek vették fel, előző tisztviselői munkájából öt évet beszámítottak neki. Belépett a PTOE-be, ahol egy időben állandó eszperantó egyleti összejövetelek és előadások rendezésében vett részt. A Bankban a pénztárban, majd a deviza, tőzsde és pengőlevelezésben dolgozott több évtizedig. Hamarosan kiscsoportvezetőnek nevezték ki, éveken keresztül hozzá osztották be betanításra az új, fiatal tisztviselőket. Az a körülmény, hogy ott csupa vele egyidős, a bankhoz 1920-21 között máshonnan került tisztviselők voltak, valamint baloldaliságai, nemzetközi munkássága és összeköttetései meggátolták őz az előmenetelben. 1944-ben származása miatt a bankból nyugdíjazták. Eközben csatlakozott egy protestáns szociális bizottsághoz, mely munkaszolgálatosok és zsidószármazású keresztények támogatására és segítésére alakult. Ebben a munkában, amíg lehetett, az ostrom alatt is részt vett. Ezekben az időkben pestkörnyéki egy szobás, részletre fizetett félkész házban lakott családjával. 

 

 

 

 

Balkányi Pál feleségével, Benkő Ilonával
Forrás: Országos Idegennyelvű Könyvtár, Fajszi Gyűjtemény

 

1927-ben lépett házasságra Benkő Ilona képzőművésznővel, egy BSZKRT kocsimester lányával. Négy fia volt, kik a polgári iskola elvégzése után tanulmányaikat származásuk és a második világháború miatt megszakították, gyárakba mentek tanoncnak, segédeknek. Felesége révén volt kivételezett és sikerült Pest környékén maradnia munkaszolgálatban való részvétel nélkül. Onnan bejárva 1944 decemberéig látogatta a segítőbizottság igazolványával a városban élő barátokat, rokonokat és akkor még élő, szükséget szenvedő szüleit is. Számukra svéd vöröskereszt igazolványokat szerezve csomagokat, élelmiszereket jutott nekik. Az ostrom után a helyi orosz parancsnokság engedélyével csak márciusban tudott átjönni Pestre csónakkal. Ismét jelentkezett a Banknál szolgálatra, ahol eleinte romeltakarításban vett részt, majd a fióknál és a Hitelosztályban dolgozott. Megkapta a csoportvezetői beosztást és címnélküli cégvezetői kinevezést. 1946-tól az aláírást és okmányt ellenőrző csoport vezetését végezte 1948 novemberéig, amikor hasonló csoport megszervezése és vezetése céljából a Magyar Nemzeti Bank pénzforgalmi osztályába vették fel. Budapesti házban bérelt kis kétszobás lakását az ostrom alatt más családnak adták és így kénytelen volt pestkörnyéki kis házában maradni. 

 

 

 

 

Balkányi Pál otthonában
Forrás: Országos Idegennyelvű Könyvtár, Fajszi Gyűjtemény

 

Eleinte a hosszas utazgatások nem tették lehetővé, hogy társadalmi munkákban részt vegyen, de már márciusban belépett a szakszervezetbe és az eszperantó munkás egyesületben is tag lett. Itt Magyarországról szóló tájékoztató cikkek írásával és elhelyezésével foglalkozott. Az SZDM pártba 1946-ba lépett be. rögtön szemináriumot hallgatott. 1948-ban az egyesülés után lett az MDP tagja. Még azon a nyáron megbízták a tizes-bizalmi munkával. Közben a pesthidegkúti pártszervezetet is látogatta és egy tömegszeminárium után ott meghívták egy haladó szemináriumra, melyet 1949-ben fejezett be. Az MDP-ben pedig a Szabad Nép baráti kör vezető és tanulókör vezető munkát kezdte el. Az eszperantó népi demokrácia érdekű tájékoztató munkája mellett csoport-termelő felelősként is megbízták. Égészségi állapotának romlása után szabadidejét a párt- és társadalmi munkák elvégzésére fordította.