KALOCSAY KÁLMÁN /1891-1976/

006-ban az eszperantó világ a híres eszperantista, Kalocsay Kálmán születésének 115 és halálának 30 évfordulójára emlékezik.
Kalocsay Kálmán foglalkozása szerint orvos volt, az orvostudományok doktora, címzetes egyetemi tanár és polihisztor.
Abaújszántón született (1891) és Budapesten halt meg (1976).
Irodalmi karrierje, mint magyar költő akkor kezdődött, amikor gimnáziumi osztálytársa Győry-Nagy Lajos [(1892- 1980) az UEA miskolci küldötte volt. Nagy érdemeket szerzett az eszperantó iskolai oktatásának terén és az Oktatási Minisztérium ezért kitüntette.] elküldte költeményeit a híres magyar irodalmi folyóirathoz, a Nyugathoz (1921).

 


A "Magyar Eszperantista" újságban (1919.no.7) jelent meg az első eszperantóul írt költeménye a "Sonorilludo" /Harangjáték/. Egyike a legszebb eszperantó nyelven írt költeményeknek a "Kisoj" /Csókok/ melynek, zenéjét is ő szerezte.
A fiatal Kalocsay magyar nyelvű költeményeit saját maga fordította eszperantóra.
Mint eszperantó költő 1921-ben debütált "Világ és Szív" c. verses füzetével.
A "Rímportrék" (1931) ötvennyolc híres eszperantistát ábrázol, köztük Baghy Gyulát.
Eredeti nyelven írott művei a "Megfeszített húr", "Magány", "Titkos szonettek" stb.
Kalocsay műveinek nagy részét a versfordításai teszik ki a "Daloló rónaság" /népdalok/, "Magyar Antológia", "János vitéz", "Szabadság és Szerelem"- Petőfi Sándortól, "Az ember tragédiája" - Madách Imrétől.
1922-ben Kalocsay Kálmán Schwartz Tivadarral / Soros György édesapjával/
Baghy Gyulával és Balkányi Pállal megjelentették az "Irodalmi Világ" c. folyóiratot, mely az egyetlen nemzetközi eszperantó irodalmi újság volt az akkori időben, az irodalmi élet központja, Kalocsay Kálmán és Baghy Gyula vezetése és szerkesztése alatt.
Az ő érdeme volt nemzeti nyelvű irodalmunk megismertetése a világgal, melyet magyar nyelvről fordított eszperantóra.
A magyar PEN-Klub emlékéremmel tüntette ki 1970-ben a magyar irodalom terjesztéséért.
Nemzetközi vers-antológiái "Örök csokor", "Zengő nagyvilág", fordításai "Római elégiák" - Goethe-től, "A pokol" - Dantétól, a "Romlás virágai" - Baudelaire-től, "Dalok és románcok" - Heine-től, "Lear király", " A Vihar", "Szentivánéji álom" - Shakespeare-től.
Nem csak költő, fordító, szerkesztő, hanem mint nyelvész fáradhatatlanul törekedett a nyelv fejlesztésére.
Nyelvészeti tanulmányokat is írt "Nyelv, stílus, forma", "Parnasszus útikalauz", "Az eszperantó teljes nyelvtana", "Házgyár" stb.
Művei nem csak a Fajszi Gyűjteményben, de az Országos Idegennyelvű Könyvtár "alap állományában" is megtalálhatók.