/rendezveny

 

 

 

 

 

 

 

BUDAPEST: AN ENGLISH PERSPECTIVE
2011-02-28
18:00
kep

Az Országos Idegennyelvű Könyvtár 2010-ben az Év könyvtára szeretettel meghívja Önt 2011. február 28-án, hétfőn 18 órára STUART WILLATS BUDAPEST: AN ENGLISH PERSPECTIVE című fotókiállításának megnyitójára


A vendégeket köszönti Nagy Magdolna, az OIK intézményi menedzsere
A kiállítást bemutatja Stuart Willats.

A kiállítás 2011. április 1-jéig látogatható a könyvtár nyitvatartási idejében.

Helyszín: Országos Idegennyelvű Könyvtár fedett udvar 1056 Budapest, Molnár utca 11.

A kiállítás létrejöttét a Tigra Kft. támogatta.

További információ: veress.kata@ih.hu, nagy.imrene@oik.hu

Londonban születtem és ott is éltem életem első kilenc évében. Annak ellenére, hogy londoni létem a város legszélén zajlott alapvetően városi embernek tartom magam. Azóta számtalan helyen megfordultam, éltem közép-Angliában, Amszterdamban, Hampshire-ben, ismét Londonban, Bangkokban és végül 2005-ben költöztem Budapestre. Szerencsés vagyok, hogy több mint hatvan országot láthattam utazásaim során és függetlenül attól, hogy épp Bolíviában, Marokkóban vagy Törökországban voltam, elsősorban mindig a városok vonzottak.
A fényképészet a kezdetektől fogva jelen volt életemben. Nagypapám testvérének saját sötétkamrája volt és mind a fényképezést, mind az ahhoz kapcsolódó eszközöket igen komolyan vette. Ennek ellenére engem soha nem akartak más nyomdokaiba kényszeríteni és a sötétkamra rejtelmei soha nem tárultak fel előttem. Ez persze inkább annak tudható be, hogy valószínűleg valami galibát okoztam volna, mintsem annak, hogy szándékosan távol szerettem volna maradni. Mindenesetre úgy nőttem fel, hogy tudtam, a fényképezés többet rejt magában, mint célra tartani és lőni.
Gyerekkoromban hiába is volt fényképezőgépem, utazás utazást követett, és ugyanaz a film maradt a gépben. Csak akkor kezdtem először értékelni, hogy a kamera mire képes, amikor a feleségemmel mentünk utazni. Az első jó fotóm mámorító élmény volt. Ráébresztett, hogy létre tudok hozni valamit, ami csodálatosan néz ki, amit más emberek is szívesen néznek és még élveztem is az elkészítését. A digitális kamerák megjelenésével megszűnt sok fenntartásom és gátlásom; a kísérletezés egyszerűvé és szórakoztatóvá vált.
Két évvel ezelőtt kezdtem el azt a projektet, aminek eredménye lett végül ez a kiállítás. Szerettem volna létrehozni egy fényképes emléket Budapestről, amely a városnak nem a szokásos és nyilvánvaló arcát mutatja be. Nincsenek merész képek a Parlamentről, a Lánchídról és a Hősök teréről a napsütésben. Vannak viszont olyan képek, amik igazán a várost idézik számomra és emlékeztetnek, milyen volt itt élni és dolgozni. A hétköznapi képet akartam megörökíteni, amit a legtöbb ember észre sem vesz addig, amíg nincs előtte a kép - és a város megnyílt nekem, úgy, ahogy addig soha.
Én nem tekintem magam művésznek vagy különösen jó fotósnak. Csak úgy tekintek magamra, mint valaki, akinek volt egy jó ötlete. Azonban minden bizonnyal szeretném ugródeszkaként használni ezt az élményt, hogy tovább fejleszthessem a meglévő képességemet. Mert ez egyszerűen kihagyhatatlanul nagy móka.