IVO ANDRIĆ VILÁGA - 50 éve kapott Nobel-díjat a világhírű szerb író
2011-11-08
18:00

A Nobel-díjas szerb írónak, Ivo Andrićnak 50 évvel ezelőtt nyújtották át a rangos elismerést. A kétnyelvű irodalmi est keretében utazást teszünk a Híd a Drínán alkotójának világában.

BESZÁMOLÓ A RENDEZVÉNYRŐL >>
 


A Budapesti Szerb Kulturális Klub és a Szerb Fővárosi Önkormányzat,

együttműködve a Szerb Intézettel és az Idegennyelvű Könyvtárral

szeretettel meghívja Önt

a Nobel-díjas szerb íróról, Ivo Andrićról szóló beszélgetésre és kétnyelvű (szerb és magyar) irodalmi estre,

melyen irodalomtörténészek, fordítók és irodalomtanárok vesznek részt
(Pavle Papulin – Újvidék, Predrag Stepanović és Rusz Boriszláv – Budapest).

Házigazda: Kocsis Zsivka, könyvtáros.
Fellépnek a Magyarországi Szerb Színház művészei.
Időpont: 2011. november 8. (kedd) 18:00 óra.
Helyszín: Országos Idegennyelvű könyvtár (Budapest V.ker., Molnár u. 11.)



 
Roma Tájház Népszerűsítő Baráti Kör klubestje
2011-11-03

17:00 - 19:00h, Országos Idegennyelvű Könyvtár (Kiállítóterem)

 
Roma Tájház Népszerűsítő Baráti Kör klubestje
2011-09-15
17:00

2011. szeptemberétől az OIK ad otthont az Roma Tájház Népszerűsítő Baráti Kör összejöveteleinek. Az első összejövetel programja: projektoros vetítés a Tájház programjairól; beszélgetés az éppen aktuális tervekről a Tájház Alkotóházának létrehozásáról.

 
Nemzetiségeink múltja és jelene - vándorkiállítás

 A kiállítás megtekinthető 2011. december 23-ig.

 

 

 


A kiállítás célja, hogy rálátást nyújtson a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek: bolgárok, görögök, horvátok, lengyelek, németek, örmények, romák, románok, ruszinok, szerbek, szlovákok, szlovének, ukránok múltjának és jelenének kulturális értékeire. Az életképek, portrék, tájképrészletek közelebb hozzák a 13 nemzetiségi közösség szokásait, ünnepi és hétköznapi élethelyzeteit, tárgyi kultúráját. A nézők elé tárják azt a sokszínűségben rejlő szépséget és lendületet, amely a magyar kultúrát is gazdagítja.

A kiállítás anyagát a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus által harmadik alkalommal - dokumentumfotó, művészfotó valamint riportfotó kategóriában - meghirdetett nemzetiségi fotópályázat pályaművei alkotják.
A fotópályázaton életkortól, foglalkozástól és lakóhelytől függetlenül bárki részt vehetett. A felhívásra 62 szerző 728 alkotása érkezett, amelyből a szakmai zsűri 51 szerző 153 alkotását javasolta kiállításra.
A szervezők fontosnak tartják, hogy a kiállítás minél több helyre eljusson, és a vizuális élmény által minél több emberben érdeklődést ébresszen a nemzetiségi közösségek iránt.



 
Roma Tájház Népszerűsítő Baráti Kör klubestje
2011-12-08

17:00 - 19:00h, Országos Idegennyelvű Könyvtár (Kiállítóterem)

 
"Szétlátásaim a világba" - Balázs János (1905-1977) életmű-kiállításának megnyitója
2013-01-16
16:00

Köszöntőt mond Szirácsik Éva, a Dornyay Béla Múzeum igazgatója
és
Mender Tiborné, az OIK főigazgatója.

A kiállítást megnyitja és tárlatvezetést tart
K. Peák Ildikó művészettörténész.

MEGHÍVÓ >>


Balázs János életmű kiállítása 2013. január 16 - március 14.

Balázs János cigány festőművész és költő egyedülálló jelensége a magyar és a nemzetközi festészetnek, aki különleges, utánozhatatlan festői nyelvet dolgozott ki. A történelem, a magyar és a cigány nép sorsa, mítoszai jelennek meg verseiben és öntenek formát a képi megformálásban. Aktív alkotó korszaka csupán 8 esztendő. Költészete és festészete egyaránt fontos a magyar és a cigány kultúra számára. Úgy festett, mint egy gyermeknek megmaradt felnőtt - így tudta látni és láttatni a világot, fantasztikus színekkel, állatokkal, tájakkal és emberekkel.
4 év után alkotásaiból újabb kiállítást rendezni Budapesten méltán tarthat igényt a széleskörű érdeklődésre. A Nógrád Megyei Történeti Múzeum anyagából és segítségével összeállított időszaki kiállítás segítheti a cigányság társadalmi elfogadottságának kiteljesedését.

Balázs János 1905. november 27-én született Alsókubinban s 1977. március 18-án hunyt el Salgótarjánban. Felvidéki muzsikus cigánycsaládjával öt éves korától élt Salgótarjánban. Autodidaktaként alakította ki sajátos, semmihez sem hasonlítható képi és gondolati világát. Bár már gyermekkorában megérintette őt a festés, a rajzolás varázsa, képzőművészettel és írással kizárólagosan idős korától kezdett el foglalkozni. Művészetének egyéni mitológiából táplálkozó formanyelvét semmiképpen sem tekinthetjük naívnak, inkább a bennünket körülvevő világ rendkívül sajátos megközelítésének. Festészetének jelentőségével egyenértékű lírája és önvallomásos prózája.
Megkíséreljük az alkotó gazdag, sokrétű munkásságának minél szélesebb körét megmutatni a látogatók számára. A képzőművészeti anyagban helyet kaptak a művészt körülvevő tárgyakat ábrázoló vízfestményeken túl az otthon, a Pécskő utcai cigánytelep megörökítései mellett Balázs János szürreális, látomásos festményei, gazdag szimbólumvilága.
Hasonlóképpen, a kéziratanyagból is aszerint válogattunk, hogy minél szélesebb képet nyújthassunk az érdeklődő számára a művész írásaiból, törekedve, hogy a kézírással készült (tehát nem az egyébként saját kézzel gépelt) lapokat mutassuk be az érdeklődőknek.

Helyszín: az Országos Idegennyelvű Könyvtár Rendezvényterme és Átriuma
A kiállítás megtekinthető a január 16-ától március 14-éig a könyvtár nyitvatartási idejében.


 
Barátságos délután
2013-03-06
17:00

 

Az Országos Idegennyelvű Könyvtár és a Barátság folyóirat

szeretettel vár minden kedves érdeklődőt
2013. március 6-án, szerdán 17 órára

egy BARÁTSÁGOS DÉLUTÁNRA az OIK-ban


A Barátság című kulturális és közéleti folyóirat ez évben lépett 20. évfolyamába.
 

Alapítói: Ember Mária és Mayer Éva „Magyarország népei kölcsönös megismerését szolgáló folyóirat"ként indította 1994-ben.

Az Országos Idegennyelvű Könyvtár gyűjteményében megtalálható a lap minden száma, cikkeinek bibliográfiai leírása hozzáférhető az OIK Nemzetiségi- és Műfordítás Adatbázisában >>

MEGHÍVÓ >>

További információ:
Telefon: +36 (1) 318-3688/406
E-mail: zupan.veronika@oik.hu, nemzetisegi@oik.hu, argyelan.erzsebet@oik.hu




 
Szlovák nemzetiségi program az OIK Nyílt Napján

 

2011. szeptember 23-án, pénteken 15.00 - 15.30 óra között a LIPA műsorát tekinthetik meg az érdeklődők.


A Lipa Szlovák Folklór Egyesület elsődleges feladata a magyarországi szlovákság hagyományainak felkutatása, tánckultúrájának megőrzése és bemutatása. Repertoárjában magyar és szlovákiai táncok is szerepelnek. Az együttes rendszeresen fellép a hazai nemzetiségi fesztiválokon és számos külföldi meghívásnak tesz eleget.

A Lipa Szlovák Folklór Egyesület honlapja >>

Lipa a Facebookon >>

A műsor támogatója az Országos Szlovák Önkormányzat

Az OIK Nyílt Napjának verse:

Petőfi Sándor 

Szeptember végén

 

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,

De látod amottan a téli világot?

Már hó takará el a bérci tetőt.

Még ifju szivemben a lángsugarú nyár

S még benne virít az egész kikelet,

De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,

A tél dere már megüté fejemet.

 

Elhull a virág, eliramlik az élet...

Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!

Ki most fejedet kebelemre tevéd le,

Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?

Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre

Könnyezve borítasz-e szemfödelet?

S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,

Hogy elhagyod érte az én nevemet?

 

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,

Fejfámra sötét lobogóul akaszd,

Én feljövök érte a síri világból

Az éj közepén, s oda leviszem azt,

Letörleni véle könyűimet érted,

Ki könnyeden elfeledéd hivedet,

S e szív sebeit bekötözni, ki téged

Még akkor is, ott is, örökre szeret!

 

1847

 

 

Koncom septembra

 

Skvitá ešte údol kvetmi záhradnými,

zelenie sa ešte topoľ pred oknom;

ale pozri, vidíš tamto ríšu zimy?

Snehy pokryli už končiar nad horstvom.

Ešte v srdci mojom mladom leto spieva

a ešte v ňom hýri jari všetok jas;

no hľa, v kaderách sa mi už zjesenieva,

popŕlil už hlavu moju zimný mráz.

 

Opadne kvet, život odpádi a niet ho...

Sem poď, žienka moja, sem mne v lono, hľa!

Či ty, čo sa mi dnes k hrudi vinieš s nehou,

neklesneš mi zajtra na hrob, zúfalá?

Óh, povedz, ak umriem skôr, či so slzami

smrtnou plachtou prikryješ ma, mŕtveho?

A či ťa raz láskou šuhaj dáky zmámi

tak, že mena môjho vzdáš sa pre neho?

 

Závoj vdovský ak raz zahodíš, mne na rov

potom zaves ho jak prápor smútočný:

zo záhrobia si poň vyjdem nocou tmavou

a si odnesiem ho ta do hrobu tmy,

stierať si ním prúdy sĺz pre teba, ktorej

na mňa zabudnúť tak ľahulinko je,

a obviazať srdce poranené, choré,

čo ťa jednak, aj tam, večne miluje!

 

Preložil: Ján Smrek