„meglelni a jászolnyi hazát" - Cigány irodalom Magyarországon 2.

2014-02-12 
17:00

A kezdetek: Bari Károly és Lakatos Menyhért
Irodalomtörténeti előadássorozatunk második részében a magyarországi cigány irodalom két ikonikus személyével ismerteti meg a hallgatóságot Dr. D. Magyari Imre

Közreműködik: Jónás Judit színművész

Támogató: EMET

 

A projekt az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával, a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia keretében valósul meg.

„A magyarországi cigányság irodalmáról eddig alig, s csak röviden, s olykor ráadásul jó szándékkal bár, de szakszerűtlenül írtak, a reprezentatív irodalomtörténetekből pedig, ha egyes alkotóit megemlítik is, majdhogynem teljes mértékben hiányzik a bemutatása. Hiányzik a cigányságot bemutatni szándékozó, több-kevesebb hozzáértéssel készült, ismeretterjesztő művekből is. A magyarországi cigány irodalom szűken számolva is közel ötvenéves. Ami ennyi idős, csak megszületett már!" (Dr. D. Magyari Imre)

Helyszín: Rendezvényterem


Bari Károly (1952-)

Kossuth-díjas költő, műfordító, a magyarországi cigány irodalom jelentős képviselője, néprajzos, grafikus.

A Miskolc közeli bükkaranyosi cigánysoron született. Nyolc testvér közül a negyedik volt. Gyerekként sokat olvasott, rajzolt, hallgatta az idősebbeket, a költészetet először a népdalok hozták el számára.
Tizenhárom éves korában írta első versét, egy regény ihletésére készült elbeszélő költeményt egy cigánykaraván életéről. Az általános iskola elvégzése után Miskolcra került gimnáziumba. Középiskolásként jelent meg első verseskötete, a Holtak arca fölé 31 költeménnyel (1970).
Érettségi után a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára nyert felvételt, de egy év múlva otthagyta. Ezután fordított, cigány népköltészetet gyűjtött, 1975-1977 között a debreceni egyetem néprajzi tanszékének hallgatója volt.
Egy nyilatkozatáért és politikai tartalmú verseiért a hetvenes években meghurcolták, a társadalom perifériájára szorult.
Később azt mondta: ha volt politikai hangütése is a verseinek, az csak abból származott, hogy működött az erkölcsi érzéke, és ez írásban is kifejezésre jutott.
Bari 1977 óta szabadfoglalkozásúként gyűjtött népmeséket, balladákat, fordított népköltészetet és mai francia költőket, tanulmányokat írt, autentikus színes grafikákat készített köteteihez, ezekből kiállításokat is rendezett itthon és külföldön, lemezt adott ki. Gödöllőn 1982-ben ő rendezte az első cigány néprajzi kiállítást. Folklorista tevékenységét kiegészítette nyelvészeti, irodalmi és történeti kutatásokkal, a cigányság teljes szellemi örökségében gondolkodott.
Nemcsak a hazai, hanem a hagyományokat jobban őrző, erősen archaikus erdélyi és romániai cigánytörzseket is fölkereste, a Görgényi Havasokban éppúgy járt, mint a Duna-deltában.
Már a Holtak arca fölé is óriási lökést adott a magyarországi cigány irodalomnak. A fiatal költő sikere más cigány származású szerzőket is inspirált, felébresztve bennük az önkifejezés vágyát. További verseskönyvei közül (Elfelejtett tüzek - 1974, A némaság könyve - 1983, A varázsló sétálni indul - 1985, 21 vers - 1992, Díszletek egy szinonimához - képversek - 1995, Poemes - 1997).
Kötete ritkán lát napvilágot, mert nem könnyen "szüli" a verseit, egynek-egynek az elkészültéhez sok belső érlelődésre van szüksége.
A magát magyar költőként meghatározó alkotó soha nem adott verset cigány antológiába, mondván: a "származás nem esztétikai kategória".
Különböző külföldi folyóiratokban és antológiákban versei idegen nyelveken is rendszeresen napvilágot látnak. Önálló kötete jelent meg olaszul a Bolognai Egyetem kiadásában, franciául a párizsi Editions Noel Blandinnél és a szentendrei Vincze László Kiadónál, hollandul a rotterdami Stichting Poetry International, angolul a San Franciscó-i Mercury House és a szentendrei Vincze László Kiadó, németül pedig a berlini Oberbaum Verlag gondozásában.
1984-ben József Attila-díjat, 2001-ben Kossuth-díjat, 2004-ben Hazám-díjat kapott munkássága elismeréseként.

Katalógusunkban megtalálható művei: >>> .

Lakatos Menyhért (1926-2007)

Vésztőn született író, költő. 1954-ben a nagykőrösi nép kollégium általános mérnöki szakán végzett és a szeghalmi járási tanács igazgatási osztályvezetője lett. 1955-62-ben Szarvason és Nagykőrösön üzemmérnök, 1964-től a Cigány Téglagyár igazgatója volt, amelyet saját pénzből, termelőszövetkezetektől bérelt földön állított fel.
– Az itt dolgozók nem csak jó fizetést kaptak, hanem egy helyen lakhattak a családjukkal. Az oktatást is megszerveztem, felnőtt embereket ültettem be az iskolapadba. Valamiért mégsem tetszett valakinek ott fönn, mert egyik napról a másikra bezárták. Elvették, és minden befektetett pénzünk elúszott. Olyan dolgot romboltak szét, amely a nemzet számára is fontos volt. Míg élek, nem felejtem el... nyilatkozta később a téglagyári munkáról.
1969-től a Magyar Tudományos Akadémia szociológia kutatócsoportjának ciganológiai munkatársa. 1973-től szabadfoglalkozású író. 1988-től a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének elnökévé választották, számos magyarországi cigány társadalmi és kulturális szervezetben is tevékenykedett. Írásait rendszeresen közölte a Romano Nyevipe, a Cigány Kritika, a Rom Som, de más folyóiratok is.
1977 márciusában az Állami Déryné Színház mutatta be az Akik élni akarnak című két részes színművét. Néhány könyvét a nagy érdeklősre tekintettel többször is kiadták.
Művei közül néhány: Füstös képek (regény, 1975), Angárka és Busladarfi (mesék, 1978), A hét szakállas farkas (mese, 1979), A hosszú éjszakák meséi, A paramisák ivadékai (kisregény, 1979), Az öreg fazék titka (mesék, 1981), Akik élni akartak (regény, 1982), A titok (elbeszélések, mesék, 1998), Tenyérből mondjak jövendőt, Csandra szekere.
A Füstös képek című regényben dukumentális hitelességgel mutatja be a cigányok életét – e szöveg teremtette meg Lakatos Menyhért irodalmi hírnevét. Benne drámai feszültséggel ábrázolja a romák mindennapjait, hogy küzdenek meg az irántuk érzett gyűlölettel, az éhséggel, a szegénységgel, a hideggel… Sokak szerint az író képes általa visszaadni, megjeleníteni a cigány emberek önérzetét.
Filmforgatókönyveket, meséket és színdarabot írt, verseket is publikál. Utóbbiakból először a Fekete korall 2.(1998) című versválogatásban jelent meg egy csokorra való, prózájából pedig az Írószemmel 1974. (1975), a Nomád katona (1980) és az Egyszer karolj át egy fát (antológiák szemezgettek).
Lakatos Menyhért kilencvenes években is folyamatosan publikált, főleg meséket, azonban a sajtó nem foglalkozott már vele annyit. Időközben a Füstös képek könyve négy nyelven jelent meg.

Munkásságáért 1976-ban Füst Milán-díjat, 1976 és 1993-ban József Attila-díjat kapott, 1986-ban a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1999-ben pedig a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával ismerték el a hazai cigányság kulturális életében és a magyar kultúra terén szerzett érdemeit.

Művei katalógusunkban: >>> .